Szilveszter óta nem írtam, hogy a hód retkes faszát. Ennek több oka is van. A karácsonyi partyn, mely végül egybefolyt az újévi partyval sikerült olyannyira bebasznom, meg betépnem, hogy úgy két hét múlva ébredtem fel valami nyanyák közt a hospitálban. Állítólag előtte megjártam a detoxot, a sürgősségit, az elfekvőt, az idegsebészetet, majd a seggészeten kötöttem ki valami bazi nagy seb miatt az ánuszomon. Nem akartam tudni, hogy szedtem azt össze, de Nabival, azzal a kenyai gyerekkel, aki egy éjszaka folyamán hozzánk csapódott akkor, még elszámolok.

A doki aszonta, hogy részeges amnéziában is szenvedek, így elfelejtettem írni-olvasni. Mondjuk pont, leszarom, eddig se nagyon űztem ezeket a tevékenységeket, a Balekosz álkúrós sójával meg jól elvoltam. Hát, mit mondjak, ideje lenne megtanítani azt a fapöcsű görögöt erre-arra, szerintem még recskázni sem recskázott ez soha az életében, nem még dugott, max. kúpot a seggébe.

Közben szakított velem az a ribanc csajom, hirtelen összeházasodott azzal a nyikhaj kis pöccsel, akinek mindössze csak 35 centis a brokija. Szánalom. Oszt még csóró is. De, ha ez kell annak a bárcásnak, nekem mindegy. Aztán majd jöhet panaszkodni, hogy azért hiányzik a segge alól a bömös, meg a külföldi nyaralások, meg a heti 5-szöri kozmetika. Mostantól csak ez a kis pöcsedék kozmetikázza össze az arcát, de szerintem, szóra sem érdemes méreteiből adódóan még arra sem képes.

Én jól elvagyok Matilddal, a kispöcs excsajával. Akkor dugom, amikor akarom, nem pofázik, nincsenek igényei, úgy szop, mint a torkosborz. Kell ennél több?!