No, basszameg, csak elkezdődött ez a retkes év is. Már a faszom kivolt ezzel a habcsókos, fenyőillatú családi parádéval. Én, mondjuk maradtam volna itthon a valagamon, felhozok egy láda sört, oszt nézek valami Bud Spenceres filmeket, vagy verem a farkam a porkára. De persze nem lehet, mert a zasszony cibál mindenhova, hogy ide menjünk, oda menjünk, jaj, még a Cili barátnéjához ugorjunk fel, (akit egyszer véletlenül megkúrtam), mert valami szupcsi Cavalli csizmit kapott attól a betonagyú faszparaszt pasijától, akit történetesen én edzettem fel fél év alatt 50-ről 120 kilósra. Anyám meg ott rinyál, hogy már pedig nála kell megejteni a nagy esti zabálást, aztán az asztalra basz ilyen 56-féle tésztát, meg bejglit meg rétest meg tudja a faszom mit, mikor közöltem már vele ezerszer abba a kurva telefonba, hogy fehérjekúrán vagyok, de egy kibaszott marhaszeletet nem volt képes elém vágni, így ettem rozskenyeret parizerrel. Aztán meg a fa alá basztam az ajándékokat, anyám könnyekig meghatódott a kenyérsütőtől, mintha nem lett volna már letárgyalva jó fél éve, hogy azt kap, a zasszony meg kiborult, és ott sipítozott, hogy képes vagyok kibökni a szemét egy kibaszott medvével, de mondom neki, az, aki képes kibökni az én szememet egy bőrtangával meg egy Justin Bíber cd-vel, az még ennyit se érdemelne.
Közben hívott a fater, hogy menjünk át zabálni, az élettársa épp most süti az ökröt, de az anyám megfenyegetett, ha képes vagyok lelépni most ahhoz a köcsöghöz, meg ahhoz a ribanchoz, aki miatt elhagyta vagy 20 éve, akkor kitagad. Akkor bántam, hogy nem konyhakés szettet vettem ezeknek a nőstényeknek, mert rögtön használatba is vettem volna.
Aztán másnap meg mehettünk a zasszony nővéréékhez, a Szandrához. Érted, olyan 3 évvel idősebb a zasszonynál, de úgy néz ki, mint egy prostiból átvedlett leharcolt takarítónő (pedig a zasszony se egy nagy szám), a férje meg ilyen 20 kilós infós kocka, a Microszoptnál valami csicska. Aztán hozza a Szandra az ebédet, de értél valami gusztustalan moslékot, már a szagától kifordult a belem, mondtam is, hogy kösz, nekem elég lesz egy kis rozskenyér parizerrel. Aztán meg kurvára feszített már a hólyagom, de abba a retek wc-be én be nem teszem a lábam, ezért kimentem a kertbe, mondom, majd a kerítés tövében kifacsarom a húslevest, erre előbukkan a semmiből valami drabális állat, épp csak visszatoltam a gatyám, de még így is belekapott a jobb zacsimba. Üvöltök, mint a sakál, ezek a nyomorultak meg csak lesnek, hogy ők nem értik a Konrádkát, a 200 kilós bullmasztiffjukat, eddig mindig olyan barátságos volt mindenkihez.
Én nem tartom nagyra amúgy a Gyulát, mert szerintem egy farokkomplexusos, műveletlen paraszt, de a mostani tekintélyparancsoló hangnemének nem mertem nemet mondani, így duzzogva, de elmentem.
Ezt meg odaadom az unokahúgomnak, bár tartok tőle leszbi lesz tőle:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.